BIGIBOGI WITH CAMERA
Loading

BIGIBOGI WITH CAMERA

Óbudavár az egyik kedvenc helyem ezen a világon.
Elmorzsoltam az utolsó kecskék miatt áztatott könnycseppem.
Nagyonnagyonnagyon szeretném, ha ez az ágaskodó kecskah jövőhéten egy örömhírt hozna nekem a Postáról önmagáról.
Imádják a kecskék Marcit : )
Így megyünk Tihanyba, aztán Óbudavárra, aztán Kapolcsra és végül a Medve-szurdokba.
A nyár elején a Whittington Pressben töltöttünk el két hetet, amiért Rebekának és Gergőnek óriásinagy köszönet jár a lehetőségért és a mindenféle szervezésért.

Nagyon kedves emberekkel ismerkedtünk meg és annyi csodaszép dolgot láttunk, hogy nem is bírnám felsorolni. Örülök, hogy találkozhattam Pat Randle-vel, John-nal, Miriam-mal (életem végéig eltudnám nézegetni a képeit) és Jenny-vel és hogy láthattam a munkáikat. Igazán inspiráló volt.

Sajnos fotós átok ül rajtam június óta, ami miatt nem tudtam kint fényképezni, úgyhogy a fent láthatóért a dicséret ☛ Risárdot illeti, csakúgy mint ezekért itt (szerintem nézzétek meg, mert csodás felvételek készültek). Olyan szerencsém van, hogy remek fotózók társaságában voltam, úgyhogy azért dokumentálásra került sor : )
Rebeka, így vannak a diplomáink együtt : )
Amikor fotóztam, akkor még azt hittem, hogy színes a film.
De amúgy nagyon szép egy szülinapi csokor volt : )
Parpi nyomtatja a diplomáját.
A Kis János utcai Mircit küldeném Parpinak és Jánnak is, a barátkozó cicahangjaira emlékezve.